III. Fejezet
-
Erre nem tudok mit mondani Kazuya, csak, hogy
számomra is érthetetlen módon, de én is vonzódom hozzád… ellenben nem sokára becsengetnek,
ideje lenne menni - terelte a témát gyorsan
-
Veled lesz az első órám -feleltem nemes
egyszerűséggel rá kacsintva
-
Yuya, örülnék neki, ha az órákon és az iskolamm
területén meg tudnánk tartani a kellő távolságot egymás között. Nem hiszem,
hogy jó szemmel nézik a tanár-diák kapcsolatot – suttogta
-
Wakatta sensei [1]örülök,
hogy kapcsolatként tekintesz már is a románcunkra. -suttogtam és gyengéd csókot
leheltem puha ajkára, majd felkaptam a táskám és kiszálltam a kocsiból.
Szerencsére senki nem vette észre, hogy a sensei verdájából pattantam ki. Ahogy
befelé igyekeztem pár régi csoport társammal találkoztam. Az egyik öklözés után
megkérdezte, hogy-hogy szakot váltottam, melyre vállat vonva csak ennyit
feleltem
-
Unalmas voltak a rajz órák, minek fessem a
tájat, ha alkothatok egy gigászi épületet?
-
Jogos bro- ismerték el ők is helyeselve…
-
Na, de léptem csőváz, majd ütközünk… - hadartam
nekik és határozott léptekkel elindultam órára. Belépve a terembe
megpillantottam Őt… a dobogó tetején állt és az asztal fiókjába matatott.
Formás hátsója kecsegtetően mozgott, melytől rögvest hevesebben vert a szívem…
nagyot nyeltem és az ajkamba haraptam, hogy eltereljem figyelmem.
-
Ohayou Takahiro sensei – köszöntem hangosan,
mire az osztály is felnézett a tankönyveikből és rám figyeltek.
-
Ohayou Haruko kérem, foglaljon helyett, ahol
tetszik – mondta Yoshida kissé zavarba ejtőn. Beültem az első sorba közvelenül
a tanári asztallal szembe.
-
Minasan, ő Kazuya Haruko, tegnap csatlakozott
csapatunkhoz fogadják szeretettel és reméljük, jelenléte sok pozitív
eredményhez hozzá segíti majd a csoportot. – mondta teljes oda adással és
mosollyal arcán.
-
Csőváz, Yuya vagyok és azon legyek, hogy
segítsem a munkát- mondtam és visszahuppantam a székembe.
-
Akkor kezdjük is az órát. Az előző órán a japán
építészetről beszéltünk, melyet ugyebár a zsúpfedeles vagy cserépfedeles
épületek jellemzik. A mai órán tervezünk egy ilyen gyöngyszemet.- mindenki papírt és ceruzát vet
elő és rajzolni kezdett . A tanár úr körbe járt és ahol úgy vélte bele- bele
javított a rajzokba. Az enyém felett, hosszan elidőzött, majd megfogva kezem
együtt javítottuk ki a hibákat és magyarázta, hogy a lényeg a pontosság és a
szimmetrikus kialakítás. Majd mikor elengedte a kezem megjegyezte
-
Haruko órák után maradjon itt, hogy megbeszéljük
a tovább meneteléhez szükséges korrepetálást. Az osztály felmordult és hangos
„mázlista” és ilyesféle mondatok hangoztak fel. Kemény 4óra rajzolgatás után
vége lett a napnak és a diákok elindultak haza kivéve engem, aki jó diáként a
helyemen maradva vártam a korrepetálást. Amikor az utolsó tanuló is kiment Yuya
ránk zárta az ajtót behúzta a függönyöket és elő húzott egy ezer éves
projektort, mellyel hosszas bíbelődés után vetíteni kezdett egy filmet az
építészet alapjairól… - álmosan bámultam ki a fejemből, mely hatására mellém
ült és egy összetekert újságpapírral fejbe vágott
-
Áucs, sensei szadomazo sexet kíván? – morogtam
huncutul. Arca elpirult az ingemnél fogva magához húzott és suttogva válaszolt
-
Ha jól viselkedsz, az órán lehet lesz sex is… -
ezek hallatán nem bírtam magammal szorosan hozzá bújtam és hevesen csókoltam
ajkát. Nyögései jelezték, hogy élvezi így folytattam, majd kezei eszeveszett
sebességgel ingem gombolta én meg a nadrágom-toltam le miközben forrón
csókoltuk egymást… pár perc múlva mindketten letolt nadrággal és megtépázott
ingel támaszkodtunk a padomnak ő előttem én meg mögötte állva csípőjébe
kapaszkodva hatoltam be kemény hímvesszőmmel…
-
Yuya… Yuya, ahh -sóhajtozta halkan, közben
farkával játszott. Annyira finom volt és szenvedélyes, hogy kénytelen voltam
ajkamba harapni miközben elmentem nehogy torkom szakadtábol ordítani kezdjek…
rajta is látszott a gyönyör és a visszatartott sikolyok, annyira közel voltunk
a végéhez mégsem akartuk abba hagyni utolsó lökésembe farkam megdermedt és
folyni kezdett a popsijába ragadós nedvem elégedetten kihúztam és nyugtázva
vettem észre a padlóra zuhanva, hogy ő is sikerrel járt. Mellém zuhant és
mellkasomba furta arcát, így pihentünk és bámultuk a filmet, melyet benyomott
az elején…
-
Ez csodálatos volt –törte meg a csendet… és
simitott végig testemen.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése