II.
Fejezet
Átiratkozás az építész szakra
Kazuya POV
Hazafelé sétálva végig azon járt az eszem, hogy mi módon kerülhetnék
közelebb a tanárhoz. Tudtam, hogy az eddigi élettársaim fele ennyire se voltak
fontosak számomra, mint most Yoshida. Ahogy haza értem, felsiettem a szobámba
ügyet se vetve anyámra és húgomra, akik szokásos napi ebédjüket fogyasztották
és élménybeszámolójukat mesélték egymásnak.
Halkan mormogtam egy hello-t választ nem is várva csaptam be a szobám
ajtaját és terültem el hatalmas két személyes francia ágyamon. Lehunyt szemmel
próbáltam feldolgozni a mai nap történéseit, de valahányszor becsukom a szemem
Yoshida arc képe tűnik fel vagy valami más izgató test része, mint például a
feneke. Ilyenkor szívem hevesebben kezd el verni és erős merevedési zavarok
törnek rám. Nagy nehezen feltápászkodtam és magamhoz vettem a tabletemet és
nyomkodni kezdtem.
Nem sokára el is nyomta az álom, nem is kelt fel csak más nap reggel arra,
hogy dörömbölnek az ajtaján.
-
Yuya ébredj, El fogsz késni – kiabálta a húga
-
Kussolj már el és ne dörömbölj, csak dél-re megyek –
mormogtam fél kómásan.
-
Örülök neki, de fél egy van te marha. – felelt. Hirtelen
kipattantam, ránéztem az órámra, mely tényleg fél egyet mutatott, gyorsan
magamhoz vettem a táskám és elindultam szaladva az ajtó felé, feltéptem húgom
előre bukott, mivel két kézzel neki volt támaszkodva, így szépen
összekoccantunk és lefejelt. Meglepettségemre hátra ugrottam és ő csak úgy
koppant a padlón. Jó testvér módjára átléptem rajta és kettesével vettem a
lépcsőket lefelé. A konyha felől hallottam anyám hangját, amint aggódva
kérdezi, megint ebbe a göncbe mész? Ideje lenne tiszta ruhát venned. – de én
mit se törődve vele, kiviharzottam az utcára felpattantam a motoromra, szélsebességre
váltottam és beszáguldottam a suliba. Amikor beléptem ötlött fel bennem a
gondolat, hogy át iratkozom Takahiro szakára, így lesz lehetőségem arra, hogy
több időt töltsek vele. Első utam az igazgatóiba vezetett, ahol hosszas
várakozás után végre bementem és az asztalra csapva határozottan kijelentettem
-
Át akarok iratkozni építészetre. – meglepetten nézett rám
a diri. Nem volt sok kérdése így szerencsémre egy csomó lap kitöltése után
közölte, hogy holnaptól járhatok oda. Megbeszéltük a részleteket és megkért,
hogy beszéljem meg mindkét tanárral, hogy elkerüljük az esetleges incidenseket.
Megköszöntem a segítőkészséget és elsiettem a volt művészeti tanáromhoz és elmondtam neki, hogy
változatosságot keresek így átiratkoztam. Meglepetten nézett rám és szomorúan
így szólt
- elvesztem az
egyik legtehetségesebb diákom, de ha erre van szüksége Kazuya tegye, amit a
szíve diktál
- Köszönöm
szépen tanárnő - azzal ki fordultam az irodájából és egyenesen az Építészeti
Központ felé futottam. Hevesen vert a szívem nem is figyeltem arra merre megyek
így aztán bele botlottam az én drága senseimbe pár centire voltam a szájától.
Majd kiugrott a szívem a helyéről, a sensei elvörösödött, de mégis könnyed
hangon üdvözölt
- Ohayo , mi ez a nagy sietség? - kissé
kényelmetlenül éreztem magam, ahogy mellkasához simultam és éreztem arcomon
lélegzetét. Hirtelen hátrább léptem de azzal a lendülettel éreztem, hogy a
szívritmus zavaraim miatt le eshetett a vérnyomásom és egyenesen ő rá estem,
mely hatására eldőltünk próbáltam feltápászkodni, de nem jött össze és vissza
zuhantam a mámorító illatú testére. Kezemet merő véletlenségből farkára
helyeztem de ő mit se törődve ezzel aggódva kérdezte
- Jól van?
- Igen minden
rendben van csak megszédültem. - gyorsan elvettem a kezem és felültem ő is
lassan felkelt a Földről és nagy szemekkel nézett rám.
- Hova szaladtál
ilyen gyorsan - kérdezte kíváncsiskodó hangon.
- Hát, ami azt illeti pontosan téged kerestelek
- feleltem, hangom rejtett némi kacérkodást.
- valóban és
milyen ügyből kifolyólag?
- Átiratkoztam
így az utolsó szemeszterre, az építészet szakra.
- Igen? Örömmel
hallom és minek köszönhetem ezt a hirtelen érdeklődést a tantárgyam iránt?
- Igazából az,
ahogy bemutattad az első napon a tantárgyat, kedvet kaptam, hogy ki próbáljam
magam és mivel a művészeti szak annyira nem nyűgözött le eddig gondoltam
váltok.
- Értem, hát
nincs akadálya, hogy hozzám járj, de úgy gondolom szükséges lesz számodra némi
külön óra. Holnap reggel várlak az órámon és akkor Megbeszéljük a részleteket a
külön órákról is. - mondta nagyon kedves hangon
- Rendben tanár
úr, alig várom és köszönöm szépen.
- igazán nincs
mit Kazuya. - ahogy ki mondta a nevem hevesen kezdett verni a szívem. Emlékszik
a nevemre... Gondoltam magamba. Mivel mára már nem volt több elintézni valóm
így ki mentem a vízpartra leheveredtem a fűbe beraktam a fülembe a fülhallgatót
és max hangerőre állítottam a telefonomon a zenét. Élveztem, ahogy sütnek rám a
nap sugarai. Kis idő elteltével egy eddig ismeretlen lakáson találtam magamat.
Egy bőr kanapén üldögéltem teát szürcsölgetve es mellettem ült Yoshida is és
tervrajzokat mutogatott meg valami halál unalmas könyvet, amin tökéletesen el
tudtam volna aludni, egész idő alatt a száját bámultam és azon járt az agyam,
hogy milyen tökéletes és, hogy mennyire jó lenne csókolgatni. Aztán valami
hideg érzés öntött el és felriadtam álmomból, arra lettem figyelmes, hogy
csurom víz a ruhám… zuhog az eső szuper gondoltam magamba, így gyorsan összeszedtem
a cuccom és elindultam haza. Mire
haza értem a ruhám teljesen elázott a fehér ingem rám simult és kiemelte testem
vonalát. Édesanyám aggódó pillantásokat vetett rám az ajtóba és elém rohant
- Yuya kicsikém,
tiszta víz vagy, menj, gyorsan vegyél egy forró fürdőt, vedd le a vizes
ruhákat, addig én csinálok neked teát. A végén még megfázol nekem. – mondta
aggódva és a fürdő felé lökött. Nem volt mit tennem bementem, levettem az ingem
és kigomboltam a nadrágom. Ott álltam a tükör előtt. Eszembe jutott az álmom,
hirtelen arra lettem figyelmes, hogy megint képzelgek. Nem tudom, miért van
mostanában velem, hogy ennyire vonzónak találjam a saját nememet. Hisz pár
évvel ezelőtt, volt egy barátnőm is igazán jól megvoltunk mind addig, amíg nem
került sor arra a bizonyos napra. Nem! Nem akarok arra a napra visszagondolni,
a fájdalom és a megalázottság mostanáig kísér, hogy nem tudtam… nem tudott
lázba hozni a női test látványa. Talán ez a sorsom? A férfiak hoznak lázba?
Ilyesfajta kérdések sokasága fordult meg fejembe, hogy elhessegessem őket beálltam
a zuhany alá és hagytam, hogy a vízcseppek végig gördüljenek arcomon egészen le
a hátamon át és a fenekem vonalán át majd végül a sötétségbe veszve eltűnjön a
lefolyón keresztül. Csodálatos érzés fogott el, ahogy ez megismétlődött,
hirtelen megjelent előttem Yoshida arca, ahogy az álmomba magyarázott… lehunytam
szemem és átjárt a varázsa nem tudom, hogy és miként történt, de a kezem
magától mozgott ficánkoló farkamon és életemben először sikerült a magazinok
nélkül vagy az internet nélkül a fantáziám segítségével erekciót kiváltani.
Fantasztikus érzés volt, teljesen felfrissültem és megkönnyebbültem tőle.
Megfürödtem és ki kászálódtam a fürdőből, anyám felparancsolt a szobámba és kis
idő múlva beállított a vacsorámmal és egy gőzölgő kancsó teával
- Addig
egyél és idd a teát, amíg még meleg – suttogta és egy gyengéd anyai csókot
lehelt homlokomra. Gyorsan megettem a kis rizs gombócokat és a főtt husit
hozzá, majd lekísértem a teával és elbújtam a takaróm alatt. Anyu egy ideig még
a szobámba tett-vett, majd ki sétált és halkan rám csukta az ajtót.
Másnap már 6-kor
ébren voltam. Listát írtam, hogy mit kéne vinnem az első tanórámra. Úgy
döntöttem, hogy kihegyezem az összes ceruzám… furcsa érzés volt, hisz eddig
sose érdekelt a tompaságuk úgy voltam vele, hogy aki tud rajzolni annak, megy
tompa ceruzával is. Elpakoltam kivételesen mindent a táskámba, majd a tükör
előtt belőttem a hajam, fogat mostam és megmostam csipás arcom. Izgatott
voltam, hogy az első 4 órát vele tölthetem. Dalolva rohantam le a lépcsőn és
elraktam anyám által gondosan előkészített sushi tekercseket és elsiettem az
iskolába. Ugrándozva sétáltam az utcán, amikor meg pillantottam a
kereszteződésbe, a kocsiba őt, ahogyan épp kanyarodni akart át rohantam az úton
és a lehúzott ablakon beköszöntem neki
-
Ohayo
sensei
-
Haruko ohayo szállj be elviszlek. – Nem kellet kétszer
mondani behuppantam mellé az anyós ülésre ő pedig kifordult.
-
Nem is tudtam, hogy erre laksz – feleltem kicsit habozva
-
Itt lakok pedig egy utcára. Utálom a reggeli forgalmat. –
Alig hallottam amit mondott, hisz tekintetem a kéz fejét figyelte, ahogyan
lazán a kormány keréken pihent, majd végig pásztáztam arc vonásait és szemem
megpihent dudorodó ölén.
-
Haruko figyelsz? – kérdezte gyöngéd hangon
-
Tessék? Elkalandoztam elnézést. – mondtam zavartan
-
Azt mondtam, hogy megjöttünk ki szállhat. – mondta
erőteljesen, de nem bírtam moccanni
-
Sensei… - kezdtem
-
Hívj csak Yoshidának, de az órán kérlek, ne tegezz –
felelte könnyedén. Közel hajoltam hozzá és gyengéden megérintettem ujjhegyemmel
ajkát
-
Yoshida – leheltem alig hallhatóan érintésemtől
megborzongott és közelebb húzódott hozzám ajkunk gyengéden összeért és mindketten
egyszerre nyitottuk ki résnyire, majd éreztem, hogy nyelvem magától kúszik át
hozzá és keresi az övét. Annyira mámorítóan édes volt csókja, mint álmomban.
Talán még fantasztikusabb. Hirtelen elhúzódott és elpirultan ennyit mondott
-
Ezt nem
kéne – lehelte zihálva, de mit sem törődve vele magamhoz húztam és újra
megcsókoltam, majd zihálva feleltem
-
Ne
haragudj, de annyira vonzódom hozzád, amióta megpillantottalak az aulába, hogy az
óta minden percben rád gondolok, és nem bírom ki az érintésed nélkül vagy a
látványod nélkül… - megfogtam kezét és ágyékomra helyeztem, hogy érezze kemény
férfiasságom.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése