VII. Fejezet
Este fél 10 felé
Nao POV
Arra riadtunk fel, hogy csöng a telefon. Saga vette fel...hallottam
ahogy Tora a túl vonalon és felemelt hangon mondja
- Hol
vagytok bazd meg? - a felelet egy ásítás volt
- Siessetek
basszátok meg. Hírek vannak.
- Jól van
baszod, most keltem fel, ne sürgess tudod, hogy ilyenkor harapós vagyok, ne
cseszegess kérlek.
- Jól van
Saguci, szedjétek össze magatokat és gyertek le.
- Jól van
egy óra és ott vagyunk
- What the
fuck? XD egy óra?? Mi tart egy órába felvenni valamit és lejönni?
- Ember
ketten vagyunk... egyébként is te beszélsz?? Mindig egy évig tart mire össze
szeded magad. A lényeg, hogy egy fél óra minimum kell de inkább 1
- Jól van.
Értem én. Csináljátok a dolgotokat, de
siessetek... és ha lehet ne fürödjetek le 2x a végén túl tiszták lesztek -
kacagta
- Haha...-
hangzott a válasz. Azzal letették. Én
kikászálódtam Saga alól és a konyha felé akartam menni, hogy főzzek egy kis
kávét, de vissza rántott az ágyra
- Hova
sietsz? - kérdezte
- Kávét
főzni és készülődni - feleltem kissé kitekert pózban. Félig a földön félig az
ágyon fekve...
- Rá érünk
még készülődni, kávét meg nem fogunk inni minek. Van jobb ötletem az
ébresztésre :)
- Már megint
mit forgatsz a fejedbe?
- Megszokhatnád
édesem, hogy én mindig perverzen gondolkodok és cselekszem.
- Igaz...
-magához szorított és akaratosan megcsókolt aztán így szólt
- Leszarom
mennyi ideig tart, de baszki olyan álmom volt, hogy az valami hihetetlen... fúú
ki vagyok muszáj könnyítenem magamon... jobb lenne, ha segítenél, de ha nem akarod
az se gond... valahogy majd csak megoldom. Ne tudom, hogy hogyan, de megoldom.
Kurva régen csináltam egyedül. Nagyon sokat jelentene, ha nem hagynál cserbe
macikám...
- Ööö... oké
segítek, de hogy és mit csináljak?
- Emlékszel
az első együtt létünkre?? - kérdezte
- Igen,
persze... el se tudnám felejteni milyen gyengéd voltál...
- Nem erre
gondolta hanem, arra, amit a számmal csináltam rajtad.
- Azt kéne
utánoznom?? O.O
- Lényegében
igen.
- De de én
izé...
- Drágám
nyugodj meg. Mély levegő. Segítek. Csak kérlek, tedd meg nekem. Bízom, benned
ügyes leszel.
- Rendben
mit csináljak? - kérdeztem, miközben kihámoztam a bokszeréből méretes
szerszámát. esetlenül fogtam meg és tartottam a kezembe... nem tudtam mit
kezdjek vele :$ visszapörgettem a kép kockákat, de sajnos nem figyeltem oda...
annyira elkábultam akkor az egész nap olyan hihetetlen volt és annyira
csodálatos, hogy ááá arra szavakat se tudok...
- Édesem
nincsen, semmi baj nem harap. Fogd meg és játssz vele. Érezd! - mondta nagyon
nyugodtan. Megmarkoltam és nyalogatni kezdtem gyengéden. Rémleni kezdett, hogy
ő is így kezdte és aztán bekapta így megpróbálkoztam vele. egyszerűbbnek tűnt,
amikor ő csinálta. Könnyeden vette a szájába én meg küzdök itt és
szerencsétlenkedem. Könnyek szöktek a szemembe elhúzódtam a kanapé széléhez és
zokogni kezdtem. Felült és oda csusszant hozzám. Simogatni kezdte a hátam és
így szólt
- Ne
haragudj, ha felzaklatott. Bocsánat kéréssel tartozom.
- Nem
zaklatott fel... nem ez a baj... - szipogtam
- Mi baj? -
aggodalmaskodott
- az, hogy
én béna vagyok ebben... - suttogtam
- Nem vagy
béna, csak gyakorlatlan, de ez nem baj majd gyakorlod, és bele jössz, hidd el.
- Sajnálom,
hogy nem tudtam könnyíteni a szenvedéseden... - hüppögtem, könnyeimet
törölgetve
- Ugyan már
szívem :) Túl élem. Majd gyakoroljuk és legközelebb menni fog. Rendben?
- Rendben -
feleltem
- Szeretlek
- Én is
téged
Mivel elbasztam egy csomó időt gyorsan felkaptunk valami
tiszta rucit és elindultunk a bárba. Az egy órából maradt kemény 10 percünk,
hogy leérjünk. De sietni nem siettünk... egymás mellet haladtunk szép csendben
kezünk összekulcsolva. Pár perces késéssel, ugyan de megérkeztünk... ők már
türelmetlenül ültek a fal melletti asztalnál. Köszöntünk és leültünk közéjük.
Hamarosan oda jött a pincér lány és megkérdezte kérünk-e valamit. Összenéztünk
mindannyian és kórusba feleltük
- Igen.
Kérünk 5 tequilát - a mondat végén kacagás tört ki. Szegény csaj nem
érthette... ez olyan A9-es régi történet volt. A dolog még arra az időre nyúlt
vissza, amikor megalakult a bandánk. Ugyan ezen a szent helyen pont ugyan így
ültünk... akkor is kijött a pincér és sorba mindenki elmondta, hogy mit kér :)
- Miért is
vagyunk itt? - kérdezte a szemöldökét mozgatva Saga
- Beszélni
akartam veletek - hangzott a kis alacsony gitáros mély hangja
- Miről? -
kérdeztem félve és az asztal alatt megszorítottam Saga kezét, ami a combomon
pihent. Visszaszorított, jelezve, hogy nyugodjak meg. Hiro megköszörülte a
torkát és bele kezdett a mondani valójába
- Először is
Nao nagyon sajnálom, ami történt a mosdóba. Rámenős voltam és bunkó. Remélem,
meg tudsz bocsátani nekem...
- Igen. Meg
tudok bocsájtani.
- Köszönöm.
Másodszor Saga tőled is illő bocsánatot kérnem 2 dolog miatt is...1) Sajnálom,
hogy orrba vágtalak a kirándulásunk alatt... 2) Bocsánatot kell kérnem, amiért
beleszerettem Naoba.... pofátlanság volt tőlem, amit tettem. Ne haragudjatok -
hunyta le a szemét... Szerintem lelkiekben készült fel arra, hogy Saga majd jól
lehordja... Felnéztem kedvesem arcára és gyengéd kedves tekintete volt.
Elengedte a kezem és megveregette vele bűneit megvalló barátunk. Kihozták az
asztalhoz a piánk. Saga rögtön bele kortyolt, majd letette és így szólt
- Barátom.
Nem haragszom rád. Megbocsájtok mindent. Köszönettel tartozó inkább - búgta
miközben kezét visszacsempészte a lábamra... Hiroto pislogva nézte Saga-t, aki
folytatta
- Rádöbbentettél
arra, mennyit is jelent számomra Nao-cica... nélküle az életem sivár volt.
Akadt rengeteg pasi, akivel együtt lehettem és szép emlékeket őrzök róluk.
Kaptam rengeteg jót és sokat tanultam tőlük, de mindig hiányzott valami, amire
most leltem rá. Ez mindennél fontosabb nekem. Mindig azt éreztem, hogy teher
vagyok másoknak és, hogy nem értenek meg igazán. Nem fogadtak el olyannak
amilyen valójában vagyok, és amilyen lenni akarok. Be kell, valljam igen...
Olykor kegyetlen, mocskosan perverz és nagyra vágyó vagyok. Szeretem, ha a
dolgok úgy történnek, ahogy azt eltervezem. Hirtelen haragú is vagyok és nagyon
önző... na meg makacs..., de ugyan akkor ragaszkodó típus, aki szeret
irányítani. Életemben először fordul elő barátaim, igen meglepő lesz, amit most
hallani fogtok, de igaz... Szóval khm... először fordult elő, hogy egy
kapcsolatban én legyek az irányító, azaz a seme... Eddig mindig én voltam az
uke... :SS - lehajtotta a fejét és bocsánat kérő kutyusos nagy szemekkel
pislogott fel rám. Kicsit meglepődtem és furcsa mód bántott a dolog, hogy
uke-nek tart. Jó igaz lányosabb vagyok, mint például ő, de nem vagyok ügyetlen
és bamba... valahogy eddig nem fordult meg a fejembe, hogy alsóbb rendű vagyok
nála... könnyeim ellen küszködtem, ezért gyorsan felhajtottam poharam tartalmát
és szótlanul bambultam magam elé...
- Nao... Ne
haragudj, rám kérlek... - suttogta. Mindenki hallgatott és engem nézett...
Ökölbe szorult a kezem és kifakadtam....
- Most ez
komoly?? Én vagyok a kapcsolatba a béna? A nyomorék, aki semmit nem tud?? A
szerencsétlen, akit sajnálni kell? Hát kösz szépen. Ez marha jó!
- Nem! Nem
így értettem macikám... - elcsuklott a hangja és könny szökött a szemébe.
- Nyugodj
meg Nao kérlek, Saga nem így értette... - kelt védelmére Shou
- Tényleg
nem? Akkor hogyan?? Lefogadom, hogy a ti kapcsolatotok nem erről szól, hogy ki
az uke és ki seme... Ti biztosan egyen rangú félként tekintetek egymásra -
mondtam még mindig ökölbe szorult kézzel...
- Tévedsz,
ha ezt hiszed. Mi ezt megbeszéltük Toraval, hogy ki-ki... ennek igenis
jelentősége van. Fontos tudni, hogy a másik mennyire domináns. Nao az, hogy uke
vagy nem jelenti, hogy alacsonyabb rangod van... sőt egy seme nem ér semmit az uke
nélkül... ha Torát és Saga-t összezárnád, egy hétre nem bírnák ki egymást...
Még ha halálosan szeretik is egymást... A dolog nem működne köztük.
- Mért pont
Tora? - kérdeztem miközben felnéztem rá
- Nálunk én
vagyok az uke és Tora a seme - felelte teljes nyugodtsággal... kezem engedett a
szorításból és ekkor tűnt csak fel, hogy Saga keze nincs a combomon. Lenéztem
az asztal alá, hogy megbizonyosodjak... és tényleg... keze erőtlenül lógott
lefelé. Érte nyúltam és közben ajkam mosolyra húzódott... megszorítottam a
kezét
- Sajnálom
Saga-seme...
- Én
sajnálom. Azt hittem ez egyértelmű... nem gondoltam, hogy zavar, ha gondolod,
irányíthatsz te - mondta
- Jajj... Ne
kérlek. Nem akarok... félek... - mondtam rák vörösre pirulva. Mindenki
mosolygott rajtam, de nem zavart. Végre megértette miért vagyok olyan
amilyen... született uke lakozik bennem... csak eddig nem jött elő...nyilván
mert nem volt meg számomra a vezetőm... a seme-m... de már meg van! SAGA- SEME!
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam ajka szélét ő magához húzott még szorosabban
és olyan csókban volt részem, ami eddig még ismeretlen vizekre evezett... az a
tipikus romantikus filmbe illő... amikor a lány lába a levegőbe libben.
Leszámítva pár apró részletet pl.: hogy nem lány vagyok, és hogy ülök, és nem
állok... a többiek türelmesen vártak, amíg kiszabadulunk egymás karjaiból. Még
Hiro sem borzadt el. Nagy nehezen sikerült...
- Ööö...
folytathatom?? - kérdezte a kis gitár virtuóz - egyöntetűen bólintott mindenki.
- Köszönöm.
Szóval örülök, hogy megbocsájtottatok. Sokat jelent. Ami a bandát illeti... Ha
nem találtatok új gitárost, akkor szívesen venném, ha maradhatnék köztetek -
levegő vételnyi szünetet vett így bátorkodtam közbe szúrni
- Persze,
hogy maradhatsz... ez nem volt kérdés Hiro nélkül nincs Alice Nine!
- Köszönöm.
Volna még valami... öö találtam magamnak seme-t... - mondta
- Tényleg??
Azta tök jóó. Ki az? Mikor ismerjük meg?? - tört ki a kérdések sokasága Sagaból
- Hát ami
azt illeti... Ruki az....
- Ruki? Várj
az a Ruki?? O.O - kérdeztem
- Igen, Ruki
a the Gazette-ből
- Bírom a
búráját. Ha buliról van, szó tudja mi a tuti - mondta a basseros.
- Jaja az
tuti, Jut eszembe ma party lesz nála. Meghívott titeket is.
- Fasza,
akkor ma bebaszunk - röhögte Saga
- Saguci
neked folyton a pián, bulin és a sexen jár az agyad - mondta Tora
- Szegény
Naocska... tuti nagyon kikészíted. Mennyit dugtok? - vágta oda Shou... mindenki
röhögött én vörösödtem...
- Nem
készítem ki - védekezett Saga-chan
- Nem
tényleg nem. Gyengéd velem és kedves - nyöszörögtem halkan
- Tudjuk,
csak poénkodunk... Látszik minden mozdulatnál, ahogy hozzád ér... mondta Hiro
- Mikor
kezdődik a buli? - érdeklődött Tora
- Most nem
sokára. Elvileg most jött meg a kocsink
- Menjünk
akkor - feleltük kórusba. Azzal felálltunk és elindultunk kifelé. Oda kint egy
12 személyes fehér limo várt ránk.
Beültünk és a Gazettesek már ott ültek bent. Hiro szállt be először és
rögtön leült Ruki-chan mellé. Aztán szépen sorban mi is beszálltunk. Sokan
voltunk, de még így is bőven elég hely maradt. A luxus kocsi fel volt szerelve
már mindennel... pia, kaja meg minden már-már az ember azt hinni, hogy a party
itt lesz, holott nem is. Rukiékon már látszott, hogy megalapozták az estét...
Enyhén be volt rúgva. A hangulat nagyon jó volt, énekeltek, beszéltek össze
vissza mindent, amit el tudsz képzelni... nem telt el sok idő és Saga már
szintén ittas állapotba került. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy kakukk tojás,
amiért józan vagyok... de nálam se tartott sokáig ez az állapot, mert mire
felértünk a buli helyszínére és elkezdődhetett volna az igazi party én kidobtam
a taccsot... a buli hátra lévő részét a wc-kagyló ölelgetésével töltöttem,
miközben Saga végig mellettem volt és próbálta tartani bennem a lelket ... a
többiek odakint meg buliztak. Nem értem komolyan mért van, hogy ők sokkal
többet isznak össze mint én és mégis én okádok itt. Igazságtalanság. Amikor
kicsit jobban lettem Saga segített felállni elvánszorogtunk a mosdóig megmostam
az arcom ki öblögettem a számat és újra Sagara támaszkodva kisétáltunk a buli
helyszínére. Ahogy körbe néztem már minden csupa kosz volt és a poharak a
földön hevertek. Barátaink a szoba közepén kicsi a rakást játszottak. Nem
hiszem, hogy tudtak már magukról... Shou volt legfelül felkelt és bambán
hadarva így szólt
- Ho-ho-hogy
lehet, hogy ti ti ti józanok vagytok? - Saga felelt kérdésre
- Nao-ból ki
jött, amit betett én meg jól bírom a piát, na meg nem is ittam sokat... csak a
kocsiba, de az már órákkal ezelőtt. Haza viszem Naot. Ti is jöttök?
- No-normális
vagy? Azt se tudom melyik a jobb lábam és a másik hogy híjják bál? - reagált
valaki a kupacból, mintha Tora lett volna
- Felállni
se nem tudok bazd meg - kiáltotta Hiro
- Jól van,
akkor maradjatok, de vigyázzatok magatokra és hívjatok amint megvagytok. Szólok
ha 24 órán belül nem jelentkeztek hívom a rendőrséget! - szólt nagyon komoly
hangon Saga
- Éjtettem
ap-apuci-ci-cikaa - mondták kórusba
- Te figy má
ide izé Sa-Sa momoszt komolyan mentek? - kérdezte Ruki két okádásnak hallható
hang között
- Te seggfej
most leokádtál? - kérdezte Ruru. Mindenki teli torokból röhögött és Ruru
kimászott, alulról amire az ember torony eldőlt és a földön hemperegve
szakadtak tovább
- Bocs
baszki nem tudok magamról...
- Nem gond
ember elfér a saját hányásom mellett XD
- Na, akkor
mi megyünk. Pacsi
- Csövi -
szólt Hiro aki talán a legjózanabb volt mind közül. Sagaba kapaszkodva
elindultunk kifelé. Szerencsére nem volt messze Saga lakása így hozzá mentünk
fel. Én amúgy se tudtam, hogy hol hagytam a kulcsom. Ahogy felértünk lefektetett
a kanapéra ő meg elindult a konyhába főzni nekem teát és valami szilárdnak
mondható tápanyagot. Furcsa zajok hallatszottak a konyhából, felkászálódtam és
kimentem hozzá. Leültem a bár székre és néztem, ahogy tevékenykedik.
- Csináltam
neked teát. Tessék - suttogta és elém rakott egy bögrébe. Megittam. Addig leült
mellém és combomra rakta a kezét simogatni kezdett. Ránéztem és égni kezdett a
vágy bennem. Ágyékom táján bizseregni kezdtem. Felpattantam és neki estem
Saganak.
Saga POV
Alig értem hozzá ő mégis beindult. Olyan erővel és
gyorsasággal esett nekem, hogy nem hittem a szememnek, hogy ez az én kis ukem.
A nyakam nyalogatta és kezét a farkamra tette. Képtelenség lett volna ettől nem
azonnali merevedést eredményezni. Felálltam és arcát magamhoz húzva csókoltam
meg szenvedélyesen. Levegő hiány miatt elhúzódtunk, de egyikünk se bírta sokáig
újra energikusan ficánkoltunk a másik szájába. Elfeküdtünk a konyha kövön...
letéptem magamról a gatyát és Nao segített kihámozni a farkam. Úgy esett neki,
mint egy kis kölyök a nyalókának. Játékosan és erotikusan játszadozott.
Nyalogatta körbe-körbe és mélyen a szájába nyomta. Fantasztikus volt. Az
álmomra gondoltam... és az eddigi együtt töltött alkalmainkra. Hangosan nyögtem
és alig bírtam magammal. El nem tudom mondani milyen rég akartam, hogy ezt
csinálja. Eddig is merev volt péniszem, de most elérte azt a fázist, amikor
kész élet veszély, mint mikor a veszélyes kobra támad és mérgét fecskendezi az
áldozatba... így tettem én is... csak az enyém nem volt méreg. Nagyra nyílt
szemekkel tekintett rám, amikor eldurrantam. Lecuppant a farkamról és szája
sarkából folyt ki... kimerülten feküdtem a hideg kövön és ő rajtam. Kezemmel a
fejét simogattam
- Isteni
voltál - suttogtam alig hallhatóan és ziháltan
- Arigato,
nem tudom honnan jött... - pirult bele szerelmem. megragadtam fejét és végig
simítottam gyengéden gömbölyded pofiját feljebb kúszott rajta mint egy kis cica
és éreztem teste melegségét. Elkábultam. Megcsókolt szenvedélyesen és mégis
gyengéden. átkaroltam őt és csupasz hátát simogattam. Reszketni kezdett
- Fázol? -
kérdeztem
- Kicsit -
suttogta. Felültem és oda búgtam neki mély hangomon "irány a kád..."
Versenyt futottunk a fürdőig. Úgy éreztem magam, mint egy óvodás kölyök. Ahogy
oda értünk megnyitottam a csapot és a sarok kádam szépen megtelt vízzel. A
szekrényhez gyúltam, kivettem 4 mécsest és meggyújtottam. Nao már a kádban várt
szétvetett lábbal. Már a látványtól is lázba jöttem. Szélsebesen csobbantam be
mellé. Csók csatával kezdtünk és végül engedélyével hatoltam be hátsó fertályába.
Sokkal keményebb voltam eddig, mint bármikor, de nem állított le és nyögései
sem a fájdalomról árulkodtak. Azt, hogy mikor is hagytuk abba nem tudom... de
rendesen kifáradtam az tuti... másnap ugyanis ugyan ott ébredtünk szorosan
egymáshoz bújva...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése