Pillangók
Ritka teremtmények egyike
Az egyik az éjszakák réme
Mikor éjfélt üt az óra
Szárnyra kapva röppen
Bele az éjszakába
Nem törődve azzal mit hoz a holnap
Élvezi a percet amit az éjszaka nyújthat
Nem mereng a jövőn
Nem tekint vissza a múltba
Él és boldog, hogy eljött az óra
Önfeledten repked az utcán
Megpihen néha valaki vállán
Nem számít, hogy ki ő honnan jött
A lényeg csak az, hogy okozzon örömöt
Száll virágról virágra
Kecsesen lebeg szárnya.
Van, ki meghúzza magát egy sötét szobába
Mereng múlton, s jövőn
de egyiktől sem menekül
Hajtogatják neki, hogy de szép vagy
Drága pillangó búj mellém az ágyba
Ő csak csapkod és ámul
Nem tudni mit bámul
Talán az eget nézi
És könnyes szemmel kéri
Legyen végre valaki
Aki őt is szereti
Egy ifjú kinek szíve tiszta
Nem lakozik benne a gonosz hatalma
Valahol mélyen nagyon jól tudja
Ez csupán csak álom
Ő még is féltve őrzi, és mélyen magába temeti
De időnként előtör, és ezt versekben énekli
Hogy melyik fajta vagy én nem tudhatom
Ezt csak igazán te tudhatod
De egyet tudok a bús lepkéből pillangó lesz
egyszer
Mikor egy szép nap felragyog neki a reggel...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése