Sötétség

Sötétség van és nagyon félek
Nyújtom kezem az égnek
Látom magam előtt a véget
Elgondolkodom vajon ez a végzet?

Üres szobámba magam elé nézek
Csend honol és nincs édes ének
Réges rég kihunytak a fények
Tényleg itt van értem a végzet?

MI az ott? Egy kósza fény?
Vagy egy sötét hideg lény?
Suhan szaporán felém
Minden porcikám fél

Keze lassan nyúlik felém
Megáll bennem a vér
Elbújnék, de már takaróm se véd
Ez már biztosan a vég!!

Hirtelen az álomból felébredek
Hátamról izzadság csepereg
Körbe kémlelem a szobát
De árnynak nem látom nyomát

Megmenekültem vagy még álmodok?
Válaszokat nem találok!
Nyeldesem könnyeim tovább
Élek és megyek tovább!