V. Fejezet
Újra otthon (Tokyo, sítúra után) BANDA megbeszélés
Nao POV
A napot amikor Saga elmondta Hironak, hogy együtt vagyunk,
sosem fogom, azt hiszem sem elfelejteni sem pedig megbocsájtani. Hogy volt
képes orrba vágni az én kis Saga-chan-om? Eltört az a szép orra. Harag van
bennem. Azóta mióta visszajöttünk a túrából ez az első beszélgetésünk Hiroval…
mind a négyen jelen vagyunk, ahol megpróbáljuk kideríteni mi is az oka a
kirohanásnak… mondanom sem kell, gondolom a dolog eredménytelen eddig. Szemét
lesütve ül és hallgat, mint a sír. Saga a nagy fekete kanapén lábát az előtte
lévő kis asztalra felpakolva ül kezébe a cigi. Tudni kell, hogy csak akkor
gyújt rá, ha feszült… én mellette ülök és én is rágyújtottam. Shou a gitáros
Tora ölében és faggatja szótlan alacsony tagot.
– Hiro, kérlek, mondd el miért akadtál ki? Mi
értelme volt orrba vágni Saga-t? Mit tett?
–
Nem akarok erről beszélni. Nem lehetne hanyagolni a témát?
–
Ha nem muszáj, akkor ne hanyagoljuk. Tudni akarjuk
mindannyian
–
Nem fogom elmondani. Nem tartozik rátok. De egy valamiről
beszélni akarok veletek. Úgy döntöttem, hogy kiszállok a bandából. Könnyen
pótolható vagyok, úgyhogy én befejeztem – mondta teljes őszinteséggel és
higgadtsággal.
–
MI A FASZ? – fakadt ki Saga-chan miközben borította az
egész asztalt, ahogy hirtelen felugrott a helyéről. Shou kipattant Tora öléből
és erőszakosan visszanyomta az ideges basserost a kanapéra, aki időközben már
Hiro előtt állt.
–
Saga cica gyere, nyugodj meg- kérleltem. Visszaült és
gyengéden megcsókolt. Szemem sarkából láttam, hogy Hiroto a kezét tördeli és magába
motyog. Ekkor döbbentem rá, hogy mi van. Szerelmes. Nem tudom kibe, de a
bandából valakibe beleszeretett. Szorosan magamhoz öleltem Saga-t és közben
intettem Toranak, aki vette, hogy mit akarok mutatni és tanulmányozni kezdte a
dolgokat. Az ilyen dolgokra ő mindig rájön, főleg ha a kis alacsony tagról van
szó. Kis kora óta ismeri, úgyhogy már akármit is tesz, ő tudja, merről fúj a
szél. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nyitott könyv számára a srác, de nem csak ő
mindannyian sajnos… túl jó emberismerő így titok előtte nincs.
Tora POV
Halkan oda
sétáltam barátomhoz a szemébe néztem és oda suttogtam
–
Szerelmes vagy. Kibe?
–
Igen az vagyok, de örök titok marad ki az…
–
Nobu? – kérdeztem hangosan, erre mindenki felkapta a fejét.
Ő csak állt és nézett előre… rezzenéstelen arccal. Saga felpattant és rávetette
magát kezei kötélként szorultak rá a gitáros nyakára, aki fuldokolni kezdett…
eluralkodott a pokol. Mindenki ordított és a két egykori barát egymásnak esett.
Muszáj volt közbe avatkozni. Nobu és édesem a feldúlt basserost tartották
vissza én meg Hirot, akinek tiszta véraláfutás volt a nyaka és ziháltan
kapkodta a levegőt.
–
Ne engedjétek el – nyüszögte Hiro, alig halhatóan
–
Gyűlöllek te kis szarházi! Tudod nagyon jól, hogy oda
vagyok Naoért és, hogy együtt vagyunk a túra óta és te áááh, menny a faszomba!!
– üvöltözte torkaszakadtából miközben próbált kiszabadulni a két srác
szorításából. Hiroto hirtelen kiszabadította magát és kirohant a teremből. Nao
elengedte szerelmét, gyengéden oda hajolt és megcsókolta… gyönyürű, hogy
mennyire különböznek, egymástól mégis mennyire szeretik egymást és milyen szép
tökéletes párt alkotnak. A csók után Nao is eltűnt az ajtó mögött. Saga az
orrunk előtt esett össze. Térde maga alá csuklott és öklével a földet ütötte.
Nem tudtuk mit tegyünk, így hagytuk, hogy megnyugodjon… kis idő múlva így szólt
–
Elvesztettem ugye? – kánonba feleltünk tökéletes
egyetértéssel
–
Nem, dehogy… téged szeret ez biztos – de a válaszban mi sem
voltunk biztosak. Aggódtunk, hogy ha csak utalunk is arra, hogy igen
elveszítjük őt, mint barátot, és mint basserost… szemétség tudom, de hol talál
az ember egy olyan basserost, aki elég perverz is és képes a közönség felajzása
érdekében akár az életét is kockáztatni?? Megmondom a tutit SEHOL! Itt nem csak
basszusgitárosról és egy gitárosról van szó, hanem barátokról, családtagokról
mi így 5en alkotunk egy családot már évek óta… hagyni, hogy ennyi legyen, nagy
hiba lenne… bízom benne, hogy Nao megoldja a dolgot…
NAO POV
Kiszaladtam
a teremből egyenesen Hiro után, akit láttam bemenni a folyosó végén a mosdóba
így követtem. A csapnál mosta arcát, mikor beléptem felnézett és szeme
csillogott… nem tudom, hogy a sírástól vagy attól, hogy utána jöttem, de nem is
érdekelt, fontos volt nekem, mint barát. Csendben álltam, szavak ajkamon nem
jöttek ki hiába akartam kipréselni bármit. A csendet léptei törték meg, ahogy
felém tartott egyre közelebb és közelebb az ajtónak taszított és lélegzete
ajkam súrolta
–
Szeretlek amióta a bandába léptem mondd te is szeretsz? –
kérdezte merő bátorsággal, de válaszra nem adott lehetőséget… megcsókolt. Furán
érdekes volt sokkal erőszakosabban csókolt, mint az akit szeretek. Nem
csókoltam vissza így elhúzódott és kérdőn nézett rám
–
Neked mi bajod? Nem azért jöttél, hogy engem választasz
helyette?
–
Hiro figyelj rám … - kezdtem nagyon halkan mondani valóm ő
hátrálni kezdett és megállt tisztességes távolságba így már kaptam annyi teret,
hogy ne kábítson el az illata… olyan különleges illata van, olyan amit szavakba
önteni az ember nem tud. Megráztam fejem, hogy kihessegessem a gondolatokat a
fejemből. Karba fontam karomat és
hirtelen megcsapta orrom Saga-chan parfümje… azaz ellenállhatatlan parfüm illat
Dolce & Gabbana – Light Blue, ez az illat annyira illik hozzá. Imádom,
ahogy keveredik a mandarin, a boróka, bors és a rozmaringgal a bőre illata.
Eszembe jutott az első együtt létünk, ahogy gyengéden hozzám ért, ahogyan
csókolt, ahogy kedvesen rám nézett, és ahogy ujjait magamba éreztem. Testem
átjárta a forróság és rögtön tudtam mit kell tennem, mondanom.
–
Hiro, szeretem Saga-t. Sajnálom, de tiszta szívemből
szeretem. Olyan ő nekem, mint a méhnek a virágpor… akkor vagyok boldog, ha vele
vagyok. Szeretlek téged is, de csak, mint barátomat. Nem akarlak elveszíteni
Hiro tényleg nem, de mi nem leszünk együtt
–
Értem Nao. Semmi baj. Én csak annyira szerettem volna
megpróbálni a dolgot veled. Sajnálom.
–
Nem haragszom rád, de kérlek, ne hagyd itt a bandát.
Szükségünk van rád
–
Hogy tudnék veled egy bandába lenni és végig nézni, ahogy
rád néz és csókol – erre nem tudtam mit felelni… elakadt a lélegzetem ekkor
csörrent meg a telefonom. Elővettem a zsebemből. A kijelzőn Saga cica név
villogott. Felnéztem barátomra, aki szomorúan lesütötte szemét és ennyit
mondott suttogva
–
Vedd fel, én itt már úgyse számítok
–
Ez nem igaz. Fontos vagy mindenkinek – vissza csúsztattam a
zsebembe a telefont, ami vadul rezgett és a banda számát fújta szüntelen.
–
Ja, persze. Azért esett nekem Saga
–
Miattam esett neked ezt te is tudod.
–
Tök mindegy. Nekem idő kell, amíg ezt feldolgozom – mondta
és a telefonom csak csöngött és csöngött. Oda léptem hozzá átöleltem
–
Hiro kérlek, ne lépj ki a bandából. Beszélek a többiekkel,
hogy tartsunk egy kis szünetet a turnékkal. Helyre rázódunk és utána folytatjuk
–
Rendben, de nem tudom, mennyi idő kell… és hát Saga ne
hiszem, hogy megbocsájt.
–
Ezt én elintézem. Nyugi
–
Köszönöm – suttogta és ajkát ajkamra szorította és hevesen
csókolni kezdett. Engedtem neki és néha-néha visszacsókoltam… had élvezze az
első és utolsó csókom. Közben azon gondolkodtam mennyire más, ahogy hozzám ér.
Nem élveztem azt, amit Saganál… az a bizsergés a lelkemből indul és végig fut
testemen… leírhatatlan. Nála ez nincs meg. Elhúzódtam ki vettem újra a rezgő
telefont és az ajtó felé igyekezve felvettem… ahogy kiléptem ő a folyosón állt
eldobta telefont, ami darabokra esett és a nyakamba ugrott össze
visszacsókolgatott. Elengedett
–
Szereted őt? Ha igen engedlek túl élem – mondta tiszta
nyugodtsággal
–
Nem. Téged szeretlek, veled szeretnék maradni ő csak barát
–
Mi történt oda bent? Bántott?
–
Nem bántott
–
Hozzád ért egy ujjal is?
Saga. Nyugodj meg kérlek. Gyere, menjünk, a
többiekhez mondanom kell valamit – azzal megfogtam a kezét és visszavezettem a
próbaterembe. Leültünk és elmeséltem mindent részletesen a csókot is bele értve
és azt, hogy mire döbbentem rá. Mindenki ledöbbent és egyet értettek azzal,
hogy jó ötlet, hogy a banda szüneteljen. Tora és Shou a beszélgetés végén
sétálni mentek… Saga végig mellettem ült és a számára kínos részeknél
megrázkódott és kezét ökölbe szorította, aztán amikor egyedül maradtunk és
kihangsúlyoztam, hogy nem élveztem megnyugodott és hevesen megcsókolt… ajkaink
hosszú percekig tapadtak egymáshoz és szívem vadul vert, mintha kiszakadni
próbálna, szemem előtt ott lebegett a rózsaszín ködfátyol és senki nem létezett
akkor kettőnkön kívül. Gyengéden hátra döntött a kanapén és kigombolta az ingem
belecsókolt a mellkasomba ekkor éreztem először erős késztetést arra, hogy
egybe olvadjak vele teljesen. Meg akartam fordulni, hogy én legyek felül, de
túl kicsinek bizonyult a kanapé ezért a földön kötöttünk ki. Hangosan
kacagtunk, de győztem mosollyal arcán engedte, hogy én legyek felül. Lehúztam
róla a nadrágot és kényeztetni kezdtem aztán nagyon lassan ráereszkedtem és a
fájdalom, amit eddig éreztem hirtelen átváltozott és eszméletlenül jó érzés
váltotta fel…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése