Sea of Desires VIII. Fejezet

VIII. Fejezet.

Két nappal később... a próbateremben

Tora POV

Eltekintve a mostanában zajló eseményektől. Megszerveztem a próbaterembe egy megbeszélést és egy próbát is egybe. Szerencsére mindenkinek sikerült eljönnie…

-          Nos, kurva jót buliztunk az elmúlt kép napban, de itt az ideje komolyan venni a bandát. Vissza kell szállnunk a nyeregbe. Felkértem egy híres Managert, hogy szervezzen le nekünk egy ilyen visszatérős koncertet. Emlékeztek arra a helyre, ahol pár hónappal ezelőtt nyomtuk? Az a nagy előadó csarnok, ahol megnyertünk a sí túrát. Na, ott fogunk újra zenélni. Kicsit felturbózták a helyet így mostanáig zárva volt. Mi leszünk a nyitó banda. Tonton a Manager azt mondta, hogy minden jegy elkelt, úgyhogy telt házas turné lesz. Az előadásig nincs késés, lógás, lazsálás. Csak kemény munka. Shou édesem nem erőltethetjük meg a hangszálaid, úgyhogy neked nincs fagyi, mély torok és beszéd sem. Hiroto tartsd velem a tempót. Nekünk mindig szinkronban kell lennünk. Nao üsd a bőrt és figyelj a ritmusra, ha te elszúród borul az egész. Saguci te meg tedd, amihez értesz, nyomasd a bassert és húzd fel a csajok agyát. Ha jól sikerül, akkor akár világkörüli turnéra is mehetünk. Kemény egy hét elé nézünk, de menni fog, ha koncentrálunk.

Mindenki nagyon lelkes volt és teljes mértékben egyet értett velünk, így rögtön bele is vágtunk a gyakorlásba. Úgy gondoltuk, hogy nagyon ütős, amit csinálunk és, hogy vagyunk annyira jók, mint régen. Ezért egyik alkalommal meghívtuk a Managerünk, hogy hallgasson meg minket. Mit ne mondjak… nem nyerte el a tetszését az, amit összehoztunk. A fejünkhöz vágott olyan alaptalan dolgokat, hogy nem vagyunk egymással eléggé összhangban és, hogy Shou hangja iszonyatosan hamis. Szegénykém teljesen kiborult én meg persze elküldtem a férfit a jó édes kurva anyjába. Durva voltam nagyon, de az én kis ukemről senki nem beszélhet így. Nem tudom mit képzelt magáról… nagyon berágtam. Hiroto és Saga kitették a szűrét mielőtt még neki eshettem volna. Így történt tehát, hogy a jó kis világ körüli turnékból nem lett semmi… de mi lelkesek maradtunk  és tudtuk, hogy a közönségünk sohasem hagyna el minket… nem kell nekünk holmi idegbajos hapsi aki managel minket, hisz mi is tudunk koncertet szervezni… pár nap múlva le is szerveztem egy tuti kis bárba egy koncit, a hely kissé zsúfolt volt és füstös, de ideálisnak tűnt. Véletlenül bukkantam rá… valamelyik este sétálni mentem, hogy kiszellőztessem a fejem és a sarkon ott volt ez a kocsma… a tulaj épp panaszkodott, hogy a törzsvendégei elpároltak mellőle, amiért gépi zenét nyomat. Bátorkodtam oda menni és mesélni neki magunkról. Nagyon örült, hogy szívesen lépnénk fel nála, így lebeszéltük a dolgot. Azt mondta áll minden cuccot így nekünk csak a gitárokat kell hozni és persze magunkat. Lebeszéltük, hogy a koncert Hétfőn lesz. Most csütörtök van, szóval van még egy pár napunk arra, hogy felkészüljünk a nagy visszatérésünkre. Hazafelé menet felhívtam mindenkit és elújságoltam a dolgokat. Saga leugatott persze, hogy mi az, hogy kis koncerten lépünk fel és, hogy ez, hogy segít nekünk, de elengedtem a fülem mellet a megjegyzéseit. Amikor haza értem kissé kimerülten dőltem be Shou mellé az ágyba. Erőm nem volt megmozdulni, de ő azokkal az édes kölyökkutya szemekkel nézett rám, aminek ellenállni sose tudtam így hozzá bújtam megcsókoltam és bár minden porcikám ellenkezett én mégis erőt vettem magamon és kurva jót szeretkeztem azzal, akit szeretek. Ezek után már tényleg teljesen kimerülve zuhantam be az ágyba és aludtam másnap délig… úgy kellett rám ordítani, hogy vánszorogjak ki és kezdjek készülni, mert egy óra múlva próbát beszéltünk meg. Mondanom se kell, hogy tudtam volna még aludni, de kötelességem van így elkezdtem készülődni csiga lassússággal. Eközben az én kis uke barátom Nao-val trécselt telefonon… részleteket sikerült elcsípnem szó volt a koncertről és hát kihagyhatatlan téma volt az aktusunk is. De legalább nyugodtan el tudtam készülni anélkül, hogy sürgetett volna. Felöltöztem és gyorsan átfutva a konyhán magamhoz ragadtam egy bögrét benne az éltető kávémmal. Mohón bele kortyoltam ordítva emeltem el a szám elől a csészét, ami a földön kötött ki szemeim elkerekedtek és nyüszítve térdeltem le a padlóra, mint aki megtudná, menteni az értékes löttyöt. Kedvesem oda sietett hozzám és próbált felráncigálni, de én csak ültem és néztem a földön elfolyó tócsát, ami a kávém lett volna… szólongatott kedvesen, hogy mennyek, de se kép se hang… mint egy film szakadás. Egy szó zakatolt a fejembe „KÁVÉ!!” Shou letérdelt arcomat kezébe fogta megcsókolt és annyit mondott

-          Gyere, menjünk, útközbe kapsz kávét – ezek szavak hallatán sikerült felkászálódnom a földről és kibotorkálni a lakásból úgy éreztem magam, mint egy zombi. Shou gondosan bezárta az ajtót majd belém karolva elindultunk a próbára. Hatalmas szerencse, hogy a sarkon van egy kis barátságos kávézó így útközbe betévedtünk a pult mögött egy fiatal kiszolgáló lány volt, aki minket látván teljesen felajzott és ugrálva sikoltozta

-          Ez Tora és Shou, emberek Tora és Shou az Alice Nine-ból! ÁÁ, nem hiszem el *-* - morgósan hajoltam oda a pultra befogtam a lány száját és durván a képébe ordítottam KÁVÉT! Szegény elkerekedett szemekkel pislogott és kezemmel a száján próbált beszélni

-          Azonnal adom Tora-san – elvettem a kezem a szája elől és a pulton doboltam. Shou durván nézett rám és fejét ingatta… a pultos lány a kávéfőző géppel babrált. Türelmetlenül várakoztam… időnként előtört valahonnan mélyről belőlem egy-egy durva erőteljes moraj. Shou látván türelmetlenségem halkan suttogta

-          Nyugalom édes. Mindjárt kapod a kávét – ahogy ki mondta a kiszolgáló hozta is a kávét kis fehér csészébe mellette cukor, tej, kiskanál és ez háromszögletűre hajtogatott fehér szalvéta. Megragadtam a csészét és egybe lehúztam. A forró lötty végig folyt a torkomon, a végén elégedetten sóhajtottam az utolsó korty végén.

-          Felébredtél? – kérdezte a párom mézes hangon. Bólintottam megfogtam a szalvétát és a zsebemből kivett tollal oda firkáltam, hogy „Sajnálom, Köszönöm, Tora” elővettem a tárcám és ráhelyeztem a szalvétára az összeget plus a borravalót, majd egy laza mozdulattal a lány elé toltam a pulton. Rák vörös arccal nézett rám, olyan érzés volt, minthogyha a legszebb ajándékot kapta volna meg. Pedig csak aláírtam egy szalvétát. Elmosolyodtam felpattantam és kiviharoztam a kávézóból. Szerető kis uke-m szó nélkül követett. Késésben voltunk így felgyorsítottuk a tempónkat. Mondanom se kell, hogy megint mi értünk oda elsőnek még így is. Kis idő múlva megjelent Hiroto és Ruki, majd utolsóként drága dobosunk Nao és mögötte Saga, aki úgy nézett ki mint aki semmit nem aludt az éjszaka. Furcsán néztem rá, hogy hogy lehet, hogy Nao fitt és mosolygós, ő meg, mint akin átment egy úthenger.

-          Saguci neked mi bajod? – kérdezte Hiroto, ahogy meglátta. Valamit mormolt válaszként, de nem értettük így Nao-hoz fordulva kérdeztük mi volt tegnap… állat dörzsölgetve és piros pozsgás arccal suttogta

-          Áhh, semmi csak kicsit másnapos – röhögni kezdtünk és oda siettem a gitároshoz

-          Na mi van haver, sokat piáltál? – válaszként csak egy kézlegyintés és egy „ Grr” szócskát tudott csak kipréselni ajkai közül. Nao elővett a táskájából egy termoszt és oda dobta felénk. A másnaposunk ügyetlenül próbálta elkapni a levegőbe, de nem sikerült és így a földön landolt az. Lehajoltam és felé nyújtottam

-          Ez kell? Gyere érte – azzal hátrébb siettem, ő bizonytalan léptekkel követett és közben morgott… ezt játszottuk egy ideig mindig, amikor oda ért én hátráltam. A többiek röhögtek persze, amikor rádöbbent, hogy csak cukkolom leült a földre és meg se moccant. Nao hatalmas kis kutya szemekkel nézett rám és elindult felém kezét kinyújtva. Ellenálltam és a fejem ráztam, hogy ne adom oda. Átpasszoltam a levegőben Rukinak, de mielőtt elért volna Saga felugrott és elkapta a flaskát. Mindenki döbbenten nézte, hogy ezt hogy csinálta, hisz mind azt hittük, hogy már rég alszik a drága. Kinyitotta és meghúzta a tartalmát. Olyan hatást ért el, mint egy hatalmas adrenalin löket.

-          Na, akkor zúzzunk – mondta. Nem akartunk mi se több időt elpazarolni így neki vágtunk a próbának. Időnként Hiro elkalandozott, mivel Ruki végig őt nézte és tekintetével vetkőztette… Saga volt persze aki, mindig kizökkentette őt. Egész dél előtt nyomtuk a jrockot. Délben Rukinak mennie kellet a próbájára és így Hiro is tiplizett. Ott maradtunk négyen így leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-          Na, mi volt tegnap? - kérdeztem Saga-t

-          Tanítottam a kis drágám – felelte Nao mellette full vörös lett. Shou gyengéden simogatta meg a kis rák hátát én meg röhögő görcsben törtem ki. Barátom a reakcióm hatására pofán vágott, de ügyelve arra, hogy ne legyen benne elég erő, de azért hasson. Röhögve mondtam

-          Jól van, jól van abba hagytam –kórusban felelték „Végre!!”

-          Mi nem megy Nao? – érdeklődött Shou még mindig simogatva

-          Hát ööö… - hebegte habogta

-           Nem tudja megszokni a kézi munkát – mondta nyersen Saga

-          Ne aggódj Naguci, menni fog az csak ne gondolkodj közben – szóltam

-          Lazítsd, el magad olyan mintha fagyit nyalnál. Jobbról-balról. Körbe-körbe. Semmi extra– harsogta Shou, mint aki nagyon otthon van a témába. Meg se lepődtem, hisz tisztában voltam vele milyen jól bánik a szerszámmal.

-          De, te izé lenyeled? – kérdezte zavarában

-          Alkalom adtán igen. Kedvtől függ – mondta

-          De drágám ne máshoz mérd magad, mondtam neked, hogy ha nem akarod, nem kell

-          De-de akarom csak – de Saga belefojtotta a szót egy szenvedélyes csókkal. Öröm volt nézni… na ne itt mert mindjárt neki esek én is a kedvesemnek d nem állok meg a csóknál. Nao elhúzódott Saga arcán perverz vigyor jelent meg

-          Na, lássuk, mit tudtok. Hátha tanulunk valami újat mi is

-          Nem tudok, neked újat mutatni azt hiszem, hozzád képes mi kispályások vagyunk – reagáltam. Felkacagtunk mindannyian. 

-          Szeretnék titeket emlékeztetni, hogy Hétfőn koncert este 8-kor. Hirotonak már mondta, hogy mi reggel 9-kor találkozunk nálunk. Gyakorolni fogunk onnan megyünk fél 6-ra a pubba. A banzáj 6-kor kezdődik. Ne késsetek! Nao rád bízom ezt. Ha lehet kérni ne vasárnap este, alkossatok valamit. Nao helyeslően bólintott. Mindannyian összeszedtük a cuccunkat, bezártunk és haza mentünk hulla fáradtan… bevallom őszintén aggódtam… hazafelé azon gondolkoztam, hogy mi lesz ebben az elkövetkező 2 napban, de csak remélni tudtam, hogy senki nem csinál semmi hülyeséget és kipihenve magát jön a hétfői nagy koncira.