Sea of Desires IV. Fejezet

IV. Fejezet

Nao POV

Másnap reggel olyan 9 óra körül kezdtünk el ébredezni. Saga fürdeni ment én meg hozattam reggelit és kávét. Amikor kisétált a fürdőből. Már tálalva volt… szerencse, hogy ültem különben azt hiszem elvágódtam volna. Dereka körül a törölköző fedte és felül pedig tökéletes izmai domborodtak ki, melyen a vízcseppek csillogtak. Szemet kápráztató volt, ahogy ott állt nagyra nyílt szemekkel. Aztán adott egy csókot, elővette a cigijét, leült és rágyújtott. Közben a kávéját iszogatta

–                    ­Egyél – kínáltam. De ő csak szívta a cigit tovább és nagyokat kortyolt italából.

–                    Baj van? – kérdeztem kissé elcsukló hangon

–                    Semmi baj. Azon gondolkodom, hogy el kéne mondanunk ezt a dolgot…

–                    Kéne – feleltem és hirtelen rák vörös lettem. Hallottam a kacaját. Felnéztem és sértődöttnek tűnően így reagáltam

–                    Most mi van? Ne röhögj ki – kacagott tovább, majd komoly arccal szólt

–                    Megbeszéljük velük. Rögtön a reggeli után. Először Shou-nak mondom el. Velem jössz?

–                    Hát, izé kéne, de félek

–                    Mitől félsz? Ők a barátaink. Meg kell érteniük. Egyébként szerintem örülni fognak. Van egy olyan érzésem, hogy Tora és Shou is… khm… dugnak

–                    Tényleg? o.O

–                    Aha… de nem tudok semmit biztosan – a reggeliből, ami megmaradt csendben fogyasztottuk el. Aztán Sag felvett egy rucit és a tv előtt henyélt, amíg én zuhanyoztam. Vittem magammal be ruhát… nem akartam kimászni hozzá egy szál törölközőbe. Féltem, hogy a végén valami perverz dolgot művel -.- Végül lementünk a halba, hogy beszéljünk először Shou-val és Torával majd Hirotoval. Tőle félek a legjobban.

–                    Saga-chan nézd - mutattam a kanapéra ahol Tora önfeledten játszadozott a sztár hangú énekesünk hajával miközben egymást falták. Bele vörösödtem és Saga mögé bújtam. Ő mit sem észre véve ebből elindult feléjük, lábaimat szedve haladtam mögötte tökéletes takarásban és közben akaratlanul néztem formás fenekét, ami a menés következtében enyhe csípő mozgást produkált.

–                    Sziasztok, zavarok? – búgta enyhe rosszindulattal és egy kicsit megfűszerezve egy kis Saga-s féle perverz és erotikus hanglejtéssel. Shouék összerezzentek és eltávolodtak a kanapén. Meglepetést nem láttam az arcukon, gondolom sejtették, hogy előbb utóbb megtudjuk.

–                    Nem, dehogy! Baj van? – felelték kánonba. Különös összecsengése volt, ahogy a két hang egyként szólalt meg, mégis annyira passzoltak, mint kirakók darabkái. Kikukucskáltam Saga-chan háta mögül kezemet a kezébe helyeztem és lehuppantunk kettőjük közé a kanapéra.

–                    Nincsen baj – feleltem kissé megrettenve

–                    Ha jól látom, van köztetek valami – vágott a közepébe a basseros

–                    Igen együtt vagyunk – felelte Shou. Szája szélén édes gödröcskék húzódtak, mosolya miatt

–                    Az tök király. Mi is – mondta Sag

–                    Feltűnt tegnap este. Úgy védted Nao-t mint egy anya tigris – kacagta Tora 

–                    Hiro tudja? – kérdeztem

–                    Hát mi már lebuktunk előtte. Ránk nyitott tegnap dél körül a szaunában. Pff – pirult bele az énekes. Saga-chan felkacagott és az egész szobát átjárta a nevetése.

–                    Cinkes lehetett, amikor éppen faljátok egymást ő meg betoppan. Meglepődött?

–                    Hát, még ha csak faltuk volna egymást- kacagta Tora.

–                    Egyébként igen meglepődött aztán duzzogva kiviharzott valami olyat mormolva az orra alá, hogy „fasza már csak ez hiányzott, hogy két… lássak együtt”

–                    Nem mondod komolyan? Saga-chan én félek… - mondtam elhaló hangon.

–                    Jajj Nao cica. Nyugi van – simogatott meg és húzott maga felé. Lélegzete csiklandozta arcom. Bőre illata megcsapta orrom. Elkábultam egy perc erejéig.

–                    Mikor mondjátok el Hirotonak? – érdeklődött Shou, szemöldökét huzogatva

–                    Hát én szerintem megyek és beszélem vele, egyébként Gratulálok nektek. Szép páros vagytok – válaszolta Saga

–                    Ohh, köszönjük, ti se panaszkodhattok. Igazi minta példányok vagytok. A bevalláshoz meg sok szerencsét. Remélem nem fog nagyon kiakadni – szólt a gitáros.

–                    Fú én is remélem, hogy nem ugrik ki az alsójából. Megelégszem Micimaci látványával is.

–                    Na… ne már – vörösödtem fél másodperc alatt olyan vörösre, mint egy homár. Gyengéden megcsókolt aztán felpattant és elindult hirtelen visszafordult, mint aki megijedt aztán kacagva kérdezte

–                    Ki tudja, merre van a kis törpénk? – mindenki nevetett pedig nem volt szép, amit mondott.

–                    Azt hiszem reggel a bárnál láttam. Gondolom pocsék volt az éjszakája, úgyhogy egész éjjel fent volt és ivott. Nem csodálkoznék, ha taj részeg lenne – mondta csukott szemmel az énekes és közben a fejét ingatta jobbra-balra.

–                    Na, akkor irány a bár. Arigatou *.* Jössz macikám?

–                    Hát, izé… nem… ha nem baj – sütöttem le a szemem és szám széle lefelé görbítettem pislogva felnéztem és láttam amint vállat von

–                    No problem ez amúgy is férfias dolog azt hiszem – dörzsölte a feje búbját a basszus gitárosunk.

Saga POV

Azzal elindultam a bár felé. Menet közben azon gondolkoztam, hogy hogyan is kéne tálalni a témát jó barátomnak, mikor oda értem még nem volt kész ötletem így kénytelen voltam elővenni csábos féloldalas mosolyom és azt tenni, amihez a legjobban értek… rögtönzés. Hátba vertem őt, de a kicsit erős ütés következtében lefejelte a pultot. Mondjuk nem mintha amúgy magától nem tette volna meg később… orromat megcsapta Hironak enyhének nem fogalmazható tömény alkohol szaga. Elfintorodtam, de alkesz barátom ebből mit sem vett észre. Leültem mellé…

–                    Szevasz Hiro – köszöntöttem

–                    Csá, mimi van má? – szólt kicsit durván, de nem nagyon érdekelt betudtam annak, hogy részeg, na meg hülye…

–                    Beszélni szeretnék, veled valamiről kérlek hallgass meg

–                    Jól van, mondd

–                    Szóval hallottam, hogy kiakadtál azon, hogy Shou és Tora együtt vannak…. Miért?  Szerintem olyan édesek együtt

–                    Haver nem azon akadtam ki igazából, hanem hogy nem mondták el.

–                    Tényleg? Akkor nem követem el ezt a hibát.

–                    Mire akarsz ezzel célozni?

–                    Arra, hogy Naoval vagyok.

–                    MI VAN? – ordította

–                    Együtt vagyunk. Járunk. Ő az én kis macikám – mondtam lelkesedve

–                    Elsőre fel fogtam, hogy mit mondtál. Menjetek, a faszomba már mindannyian hagyjatok engem békén. Utállak! Takarodj innen!

–                    Most mi bajod Hiro? Miért pöccentél ezen be?

–                    Semmi. Tök mindegy. Hagyj.

–                    Nem, hagylak, amíg nem beszéljük meg mi bajod – erősködtem. Elfordította fejét és kezébe temette. Magamhoz fordítottam mire ő ököllel orrba vágott. Ömleni kezdett a vér. A fehér ingem, amit reggel vettem fel pillanatok alatt bíbor vörösre színeződött, ahogy csorgott végig arcomon a vérem. Fél kézzel az orromhoz kaptam a másikat lendítettem, hogy visszaütök, de aztán nem tettem meg. Eszembe jutott, hogy a barátom, hogy szeretem és hogy részeg. Arcát kidülledt erek lepték el, szemei félelmetesen nagyokra tágultak és lélegzetvételnél mély hörgések tették még ijesztőbbé. Mindennek ellenére nem féltem. A szemébe néztem és annyit mondtam

Ezt nem néztem ki belőled Hiro – válasz nem jött csak ült tovább és nézett rám szúrós tekintettel… egy szalvétáért nyúltam és oda szorítottam még vérző orromhoz majd felemelt fővel és büszkén eljöttem…