II. Fejezet
Koncert után hazafelé vezető úton a limuzinban
A Kokuritsu Kasumigaoka Rikujō Kyogijō előt egy fekete
limuzin várakozott, hogy felvegye a nyertes bandát és a hotelbe vigye őket. A
limuzinban Shou, Hiroto és Tora egymás mellet ültek és kártyázni kezdtek,
amikor a kocsi kifordult a parkolóból. Nao hátra volt dőlve az ülésben és
mereven bámult ki a sötét éjszakába. Saga lazán szétvetett lábakkal ült
mellette. Fél kezét feldobta az ülésre a másik pedig lába közt pihent.
– Hé skacok
milyen bulit nyomunk az este? – kérdezte
–
Az egyetlen, amit én ma nyomni fogok, azaz ágy lesz –
felelte az énekes oda se pillantva.
–
Ugyan Shou cica! Gyere már partyzni velem. Komolyan otthon
akarsz dekkolni, amikor még ilyen fiatal az idő?
–
Saga, végig énekeltem az estét. Tökre be vagyok rekedve.
Kimerültem, úgyhogy bocs haver, de ezt én kihagyom – nézett fel a kártyalapokból
–
Tudok valamit, ami meg gyógyítja a torkod – reagált a
basseros felhúzott szemöldökkel és féloldalas kacér vigyorral arcán. Shou ezt
látva szúrós tekintetet vágott és legyintett.
–
Jól van. Menj csak aludni. Tora? Hiroto? Csapunk egy ütős
partyt a szobámba? – erőlködött Saga további partnert keresve magának az
estére. Sajnos ők sem éltek a lehetőséggel.
–
Saguci ez a dolog nálam nem jön be. Mendokusai![1]
– szólt kissé gúnyosan a kis tigris.
–
Passzolom. Csillagokat fogok ma este lesni. – mondta az
alacsony gitáros.
–
Ezt nem hiszem el. Minden konci után kuksoltok a szobába,
mint a gyerekek. Wááh. – pufogott Sag.
Majd oldalba lökte Nao-t, aki még mindig az ablaküvegen keresztül szemlélte a
kivilágított Tokiót. Kicsit bambán pillantott a mellette ülő felé, aki ekkor
már csak pár centire volt az arcától. Elhúzódott és feje koppant az üvegen.
–
Micimaci leszel este az alvó macim? Ahogy a régi szép
időkbe alszunk együtt vagy nem. Kérlek Nao ne hagyj cserben. Látod, hogy a
többiek milyen gonoszak. Hagyják, hogy egyedül töltsem az estét – suttogta a
fiú füléhez hajolva. Kezét az üvegnek támasztotta, majd Maci- chan barna
szempárját csodálta.
–
Saga-chan kérlek, ne nézz rám így
–
Hogy nézek? –
incselkedett tovább a basseros. Pontosan tudta, hogy hogyan néz és azt is
tudta, hogy Naot zavarba hozza vele, de nem törődött most ezzel.
–
Hát-hát így – mutatott előre
–
Miért?
–
Mert ne és kész. Zavarba hozol… - vallotta be alig
hallhatóan.
–
Haha-haha… – röhögött hangosan Saga-chan
–
Olyan kis édes, vagy amikor fülig elpirulsz. Csak vicceltem
veled haver – tette hozzá Saga-chan. Nao ellökte magától erősen a fiút és újra
az ablakra meredt. Hiába próbálkozott a kissé felhevült Sag. Esélytelen volt
minden. Bocsánat kérések hegye hagyták el ajkát és a kelleténél hangosabban
beszélt már, amire a többiek is felfigyeltek és hangosan kacagtak, amikor a
kemény külsejű basszus gitáros közeledni próbált a doboshoz, aki visszatolta őt
a helyére. A limuzin végül megállt egy hotel előtt és a tagok beszivárogtak az
épületbe.
Hotel, 14. emelet, az Alice Nine elit lakosztálya
A banda a
lift felé tódult, közben a csarnokot elöntötték a paparazzik. Riporterek ezrei
próbáltak interjút készíteni az RHB nyertesekkel. Mikrofonokat nyomtak
mindenkinek az arcába. Levakarhatatlanul követték őket a liftig, ahol Saga
betolta társait a fémdobozba és a gombokat nyomogatta, hogy elinduljon a
szállító felfelé. Amikor már majdnem betódultak volna a tv-sek az ajtó bezárult
és mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Végre már azt hittem sose szabadulunk meg
tőlük- ásította Shou kezét a szája elé téve
–
Nem kellet volna sok, hogy szétverjem őket – jegyezte meg
Tora
–
Nem akarok mást csak felmenni az ágyamba és durmolni –
szólalt meg a kis Nao szemét dörzsölgetve. Hiroto és Saga csendben álltak.
Utóbbitól kicsit furcsa, hogy nem pörög nyelve, de biztosan tudom, hogy meg van
az oka. Valami rosszaságon jár már megint a kis buksija. A lift megérkezett az
emeletre és mindenki elfoglalt egy szobát. A folyosón hallani lehetett, ahogy
az ajtók szépen sorban csapódnak be, kizárva ezzel a lehetőséget, hogy alaposan
szemügyre vehessük a szobákat. Shou ruhástól dőlt el az ágyán, Tora elő kapta a
laptopját és munkába kezdett, Hiroto meg távcsövével az eget kémlelte, Nao
–chan a kanapén terült el és végül Saga fel alá járkált a szobába. Egy rövidke
pillanatig azt hittem nem is történik semmi, de a legszélső ajtót feltépték a
folyosó végén és fél meztelenül a basseros alakja rajzolódott ki a
félhomályban. A szemben lévő ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset és belépett.
Halkan osont a kanapéhoz ahol a dobos feküdt. Felé hajolt és kezével
megérintette őt, a fiú arca kissé álmosan pillantott fel, de szemei rögtön
kitágultak, amikor életnagyságban állt felette alig pár centire haverja. Ajkaik
egyre csak közeledtek végül összeértek. Saga nagyon magabiztos érezte magát és
tutira vette, hogy nyert ügye van, de tévednie kellett. Nao legurult a földre
ahol könyökével leverte a kis üveg asztalról a vázát, amiben illatos vörös
rózsák voltak. A víz szétfolyt a szőnyegen és a virágok szerte
széjjelhullottak. Saga felkacagott és átvetődött a kanapéra, majd lehajolt a
földön ülő sráchoz. Magához húzta és hevesen megcsókolta. Ajkuk teljesen
egymásévá vált. A gitáros nyelve zavarba ejtően jól mozgott a szerény Naoci
szájában, mintha csak erre lett volna teremtve. A csók csata után Nao fellökte
a mögötte elhelyezkedő asztalkát, lábra szökkent és a fürdőszobába rohant.
Belülről magára zárta az ajtót és hátát az ajtónak támasztva térdre
ereszkedett. Arcát kezébe temette. Szíve hevesen vert. Olyan volt, mintha egy
kis madarat zártak volna bele, ami ki akarna törni a kalitkájából. Új volt neki
ez az érzés. Eddig ilyet nem érzett még soha. Saga is az ajtóhoz rohant és
kopogtatott rajta.
Nao, ne haragudj. Kérlek, gyere ki. Beszéljük meg.
Nao! – kérlelte a fiút és közben ujjait végig húzta a bükkfa ajtón, mintha az
maci fiú teste volna, és azt mutatná be, hogyan simítaná végig. Az ajtó
túloldaláról felelet nem hallatszott. Saga rávágott egyet az ajtóra, ami kis
híján berepedt, majd eltűnt a szobájában. Nao egész este bezárkózva gubbasztott
a fürdőbe.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése