IX. Fejezet
Koncert előtti utolsó hétvége
Saga POV
Ahogy elbúcsúztunk és hazafelé sétáltam kedvesemmel
hirtelen csepegni kezdett az eső. Nao gyengéden kezembe csúsztatta kezét és így
sétáltunk a kiszámíthatatlan esőzésben. Néma csendben haladtunk egyenletes
tempóban előre körülöttünk mindenki sietett és pörgött. A lakásomhoz érve
hirtelen megálltam én haza akartam menni az ágyamba de Naguci édes ártatlan
kutya szemekkel pislogott rám, hogy kivételesen nem mehetnénk-e hozzá fel. Nem
tudtam ellenállni neki. Leugrottam arról a kemény 4 lépcsőfokról, ami elválasztott
tőle és szorosan mellé landoltam Kitártam karom és ő mellkasomba fúrta magát.
Így álltunk hosszú percekig, miközben az eső már bőrig áztatta rajtunk a ruhát.
Éreztem, hogy az én kis cicám megremeg és tüsszent egyet majd a zsebébe
süllyesztve kezét zsebkendő után kutat sikertelenül. Szorosan magamhoz húztam
és halkan suttogtam neki ott van az enyém. Belenyúlt zsebembe és akaratlanul
felizgatott, ahogy kutakodott benne… az a nadrágom volt rajtam, aminek a zsebei
olyan nagyok, hogy az én nagy és erős öklöm elveszik benne és ráadásul
férfiasságomig húzódik, ki szóval akárhányszor benyúlok akár észrevétlenül is
kényeztethetném magam a nap bármelyik percében. Ahogy Nao egyre közeledett
beljebb és beljebb hatolt a zsebembe én már a tudattól, hogy pár érintésre van
enyhe merevedést produkáltam. Végül nagy keresésben megtalálta, amit keresett
és óvatosan elkezdte kihúzni kezét benyúltam megfogtam és erőszakosan rázártam
kezét a merevedő farkamra. Arcát kiemelte mellkasomból és felnézett rám könnyes
szemekkel. Elvesztem tekintetébe és el is felejtettem, hogy beteg. Lesütöttem
szemem elengedtem kezét és megcsókoltam homlokát. Ő csak állt és mozdulni se
tudott. Szája lila volt és reszketett. Felkaptam és elindultam felfelé a
lépcsőmön, amikor eszembe jutott, hogy itt nem tudom ápolni őt semmi, nincs
otthon és abba a kosz fészekbe nem érezné magát most jól. Visszafordultam és
elindultam az ő lakására. Átkarolta nyakam és hirtelen úgy éreztem magam, mint
egy anya, kinek gyermeke csüng a nyakán. A világ bármely kincséért, aranyáért
nem adnám őt oda senkinek és mindentől megvédem az életem árán is… gondoltam
magamba. Siettem, ahogy csak tudtam és minden egyes köhögésénél vagy
tüsszögésénél letekintettem rá és bíztatni próbáltam, hogy tartson, ki mindjárt
otthon vagyunk. Szótlanul feküdt karjaimba és szorosan hozzám bújt. Kínok
kínját éltem meg… segíteni akartam rajta, átvállalni tőle a nátha minden vele
járóját. Két balra fordulás után és két sarok elteltével már meg is érkeztünk.
Egy csendes kis utca volt, semmi zaj vagy mocsok… jártam már itt rengetegszer,
de akárhányszor ide tévedek, mindig meglepődöm, hogy mennyire más környék, mint
az én kis forgalmas koszfékem. Felcipeltem a lépcsőn és a lifttel a lakására.
Kihalásztam a kulcsot és bementünk, a nappaliba érkeztünk egy tágas szolid
világoskék bútorokkal teli szobába. Óvatosan helyeztem le a reszkető testet.
Gyengéden takargattam be a karfára helyezett gondosan összehajtogatott pléddel.
Édesen fordult be és szunyókált. A konyhába suhantam és sorra elkezdtem
kinyitogatni a szekrényeket bögre után kutatva. Már ideges lettem, hogy nem
találom, hogy hol vannak a poharak, amikor lendülettel téptem fel az egyik
szekrény ajtót és a kezembe maradt. Meglepetten néztem a kezembe maradt ajtót…
ekkor figyeltem fel, hogy rá találtam a megfelelő polcra. Leraktam a földre a
letört deszkát és két bögre után nyúltam. Azon gondolkoztam, hogy ilyen
tisztaságban és rendszerben, hogy lehet élni… nálam minden bögre a mosogatóba,
a pulton, a kávézó asztalon, a fürdőbe vagy a hálóba van. Ha szükségem van,
felkapok egyet és iszom belőle. Rendetlen vagyok, hát ez van. Egy mosatlan
sincs itt. Nem ragad a pult sem… elmélkedtem magamban. Vizet öntöttem a két
csészébe és a mikroba helyeztem. Tovább vadásztam a konyhába tea fű után kutatva
kis idő elteltével megtaláltam és tea gyártásba kezdtem. Hosszas szöszmötölés
után sikerült végre elkészíteni két teát… büszke volta magamra, hisz nem
szoktam ilyeneket csinálni, megveszem a kávézóba vagy a boltba… mosollyal
arcomon vittem át a nappaliba a gőzölgő forró löttyöt, amit kreáltam. Útközben
a konyha ajtó mellet pohár tálcára leltem megtorpantam és elgondolkoztam ezt
használni is szokta vajon? Próbáltam vissza emlékezni, de nem rémlett. Leraktam
a bögréket és gondosan ráparkoltam a sárga tálcára és becsoszogtam a nappaliba.
Menet közbe halkan beszélni kezdtem
-
Édesem, csináltam neked teát, kelj fel és idd meg – a
kanapé mellé érve leraktam a halványkékes áttetsző üveg dohányzó asztalkára. Nao
köhögve fordult felém és erőtlenül próbált feltápászkodni. Segítettem felülni
és a kezébe adtam a bögrét. Szürcsölni kezdte szépen lassan egyenletesen itta
meg az általam készített első teát, amikor az utolsó csepp is legurult finom
karcsú csókolni való torkán elvettem a poharat ő meg összekuporodva befészkelte
magát a kanapéra. Jó ideig csak néztem, ahogy reszket aztán tehetetlenségembe
kikaptam a zsebemből a telefonom és átsiettem a hálóba. Az első, akit felhívtam
Shou volt… remélni tudtam, hogy ő tudja, mit kell tennem ilyen esetben. A
telefon hosszan kicsöngött már-már épp le akartam tenni, amikor felvette valaki
először fel se ismertem a hangot annyira zihált volt… halkan szóltam bele
-
Shou te vagy?
-
Ahh, igen – jött a válasz… ki kerekedett szemmel folytattam
-
Tudnánk beszélni egy kicsit? Segítség kéne
-
Ohh, igen haveer… - felelte… kezdtem dühös lenni, hogy nem
vesz komolyan ezért felemeltem a hangom, h Tora is tisztán érthetően hallja
-
Nao beteg, tökre nem tudom, mi a faszt kezdjek vele… Tora
te meg vedd már ki pöcsöd Shou lukából
mert ketté baszlak!! – ordítottam a végét… a másik szobából Nao lépteit
hallottam nagyon lassan csoszogott felém… az ajtó hirtelen kinyílt és ő jött
felém elvette a telefont belemorgott valamit, melyet hosszas köhögés roham
kísért és egy könnyed mozdulattal a fotelba hajította a telefonom… tágra nyílt
szemekkel néztem rá nem tudtam mit tegyek. Oda léptem hozzá és szorosan
megöleltem, csókot leheltem homlokára és a fejét kezdtem simogatni… alig
töltöttünk el pár percet megszólalt a telefon. Nao könnyes szemekkel nézett fel
rám, felkaptam leraktam az ágyra hevesen megcsókoltam majd a fotelhez ugrottam
bele süppedtem és felvettem a telefont. Tora volt
-
Szia haver, bocsesz az előbbiért mi a baja? – kérdezte
aggódva a háttérben hallottam Shou hangját is, aki szintén nagyon aggódott.
-
Haza felé sétáltunk, amikor szakadni kezdett az eső és
megfázott… nem tudom mit csináljak – suttogtam. Shou átvette a kagylót és
darálni kezdte a fülembe a rizsát
-
Főzzél, neki teát jó meleg legyen úgy, ahogy szereti két
cukor és citromlé… lehetőleg citrom legyen és ne pótlék – büszkén vágtam közbe
hogy teát már ivott. Dicséretet kaptam, amiért ez magamtól is eszembe jutott.
-
Jól van ügyes, menjetek, elfürdeni jó meleg víz kell neki
azután be a takaró alá és ne erőltess rá semmit, amit nem akar, de a legjobb
gyógyír a sex. Jobbulást neki! Sziasztok! – fejezte be
-
Köszi átadom, Cső és bocs az előbbiért – hadartam
-
Nem para tudjuk, hogy az ápolás és a gondoskodás, na meg a
jó modor nem a te asztalod- üvöltötte bele a telefonba Tora- akaratlanul is de
nevetnünk kellet. Hosszú percekig nevettünk mind a hárman aztán záró mondatként
ennyit mondtam
-
Kapd be kis tigris – azzal letettük a telefont. Besiettem a
fürdőbe és megengedtem a csapot. Minden annyira tiszta és fehér és annyira
finom illat van állapítottam meg. A kád szépen lassan tele lett vízzel,
visszasiettem az én kis beteg madárkámhoz felkaptam és a bevittem a fürdőbe…
útközben elkezdtem kihámozni nedves ruháiból és minden egyes levett ruha után
éreztem, hogy kezd szoros lenni rajtam is a ruha… valahogy még így betegen,
ahogy gyengéden és esetlenül fekszik a karomba még sokkal inkább vonzónak
találtam. Szorosan magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ahogy nyelvem ficánkolt
szájában éreztem, hogy egyik keze, mely eddig a nyakam körül fonódott össze
letévedt a hátamra és gyengéd simogatásba kezdett. Lassan haladtam a kád felé,
miközben kiélveztem minden egyes csókját. Nagyon körül tekintően és óvatosan
tettem bele a hófehér sarok kádba… testét azonnal ellepték a habok tengere.
Lekuporodtam mellé a földre és kilógó kezét fogtam, csókolgattam. Nyugodtan ült
a kádban és olyan volt, mint egy gumi baba.
Fájt a szívem őt így látni.
-
Kicsim annyira sajnálom, hogy megbetegedtél miattam.
Remélem, minél előbb jobban leszel, és ha bármit tehetek, érted szólj.
-
Saga, nem a te hibád és jól leszek hétfőre, ha sikerül
végre kipihennem magam.
-
Mondd, mit tegyek?
Menj és főzz nekem egy teát, de lehetőleg, most ne
szórd bele a vízbe a tea füvet, hanem használd, a filteres teát ott van a
konyha pulton egy sárga dobozban és rá van írva, hogy TEA- mondta kissé
lenézően. Rámosolyogtam és bólintottam. Felálltam és elindultam csinálni a
teát. Ő a kádban maradt és mosakodni kezdett. Mire elkészültem a teával ő az
ágyban feküdt és sokkal jobban nézett ki, mint azelőtt oda adtam neki a teát és
megitta. Vágyakozva néztem rá. Szorosan oda bújtam mellé és megcsókoltam. A
történet további részét rátok bízom drága rajongóim. Képzeljetek bele azt, amit
csak szeretnétek, de megjegyzem a lehető legcsodálatosabb estét töltöttük
együtt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése